Az előző bejegyzésemben kifejtettem, hogy hogyan jött a „dél-kelet ázsiai kaland ötlete, és hogyan vettük a bátorságot, hogy nekivágjunk az útnak egy 10 hónapos babával. A jelen írásomban pedig elsősorban az utazást és az első napokat részletezném. Fontosnak tartom, hogy megosszam a tapasztalatinkat a hosszú tengerentúli repülésről egy 10 hónapos babával, mert az ilyen feladatra érdemes jól, (bár valójában igazán nem is lehet) felkészülni. 😊

A repülés

Dubaji átszállással repültünk Vietnámba Budapestről, nagyjából kétszer 6 órát és a reptéri várakozás odafelé kb. 4 órán át tartott. Visszafelé nehezebb dolgunk volt, akkor 6 órán át kellett várakoznunk a hazafelé tartó járatra. Az Emirates járataival repültünk, szerencsére egyik sem késett és nem is módosult a menetrend az utazás előtt. Nagy elvárásokkal voltunk az Emirates felé, hiszen eddig még sosem repültünk ilyen szintű légitársasággal, főleg fapadosokkal voltak tapasztalataink egy két kivétellel.

A két év alatti kisbabával (ölben) utazók esetében a légitársaság automatikusan a fal mögötti középső oszlop helyeit osztja ki, mivel ezek azok az ülőhelyek, ami elé babaöblöt (baby basket/crib) lehet rögzíteni a falra. Valóban ezeknél a helyeknél a legnagyobb a lábtér, viszont az utas a lábát mégsem tudja kényelmesen elhelyezni, felfújható lábtartót pedig nem engednek használni. A babaöböl akkor használható, ha a gyermek legfeljebb 1 éves - szemtanúi voltunk jó pár mellettünk ülő utas próbálkozásainak, de ez a babaöböl jóval kisebb, mint amit otthon használhatunk az ágy mellé csatolva, vagy mint egy klasszikus mózeskosár. A mi kislányunk ekkor 10 hónapos volt, körülbelül 8 kg, így nagyjából elfért az öbölben. Az általában nagyobb rituálét igénylő altatást követően minden szülő boldogsága, ha a repülőn végre elalszik gyermeke, azonban az Emiratesnél minden egyes felvillanó biztonsági öv jelzéskor arra kértek bennünket, hogy vegyük ki alvó gyermekünket a babaöbölből és helyezzük az ölünkbe. Ez a jelenség volt, hogy 5-10 percenként is előfordult, ugyanis az ételosztásnál, vagy bármilyen mozgásnál is felvillannak ezek a jelzések. Nem mintha az ölünkben szenvedő gyermek nagyobb biztonságban lett volna ott, mint egyébként becsatolva a babaágyban, de természetesen szabály az szabály. További nehézséget okozott az, hogy ezek az ülőhelyek rendszerint a mozgássérült wc illetve a büfé mögött helyezkednek el, így vagy mosdóba, vagy italért álltak sorba mellettünk folyamatosan vagy éppen megpróbálták betakarni számunkra teljesen idegenek a gyermekünket. Minden kellemetlenség ellenére az Emirates pontosan repült, az ellátás kellemes volt, a személyzet udvarias és segítőkész, de a hosszabb utak alatt azért sosincs könnyű dolga egy kisgyermekes szülőnek. Érdemes minél több kézben fogható játékkal, rágcsálnivalóval készülni - mi egyelőre nagyon tartjuk a képernyő mentes életet, de nem egy mellettünk ülő család adta fel ezeket az elveket a hosszú repülések során. Ráadásul természetesen ilyenkor egymás mellé ülnek a kisgyerekes utazók, így a babák egymást is „zavarják”, hol az egyik sírdogál, hol a másik, és persze sosem alszanak egy időintervallum alatt.

Ettől függetlenül a Vietnamban töltött három hetünkért természetesen teljes mértékben megérte ez a néhány óra igénybevétel.

Hanoi

Vietnami idő szerint kora délután érkeztünk Hanoiba, ami otthoni idő szerint kora reggelre esett, így az elsődleges cél az volt, hogy kibírjuk aznap estig alvás nélkül (legalábbis mi, szülők), valamint, hogy a körülményekhez képest a megszokott időben és módszerrel le tudjuk fektetni kislányunkat is este.

Hanoi belvárosában szálltunk meg egy kellemes hotelben, nem ez volt a legjobb szállásunk itt, de a célnak megfelelt. Vietnamban általában klasszikus fa rácsos ágyat készítenek be a szobákba, ebben az esetben egy kifejezetten nagy méretűt kaptunk az ágyunk végébe, ami a kis szobát gyakorlatilag majdnem elfoglalta. Egy rövid délutáni sétát tettünk a Hoan Kiem Lake körül, ami a szállásunktól gyakorlatilag 5 percre volt, és belekóstoltunk a „hogyan közlekedj Hanoi utcáin a tengernyi robogó között” - nem csak hogy gyalog, turistaként, hanem babakocsival.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ettünk egy fantasztikus Pho levest (Pho 10 Ly Quoc Su), megkósoltuk a Hanoi beert és felmentünk pihenni a szobánkba. Örültünk, hogy épségben megérkeztünk. Az első éjszaka természetesen katasztrofálisra sikerült, kislányunk a jetlag következtében este 11 és hajnali 3 között egy percet sem aludt, fel-le rodeózott az ágyunkon. Az első éjszaka után viszont teljesen megszokta az ázsiai időbeosztást, és kiegyensúlyozottan aludt, akár otthon.

Másnap eléggé visszafogottan mertünk kóstolni még a szállodai reggeliből is, „vajon milyen a joghurt, milyen a tej, mit fogyaszthat a baba is” kérdéskör körül mozogtunk, de néhány nap után belejöttünk. Én klasszikus tejeskávé fogyasztó vagyok, a kávé különösen nagy szerepet kap Vietnámban, jobbnál jobb kávékat lehet kóstolni, és elképesztően sok nyugati stílusú újhullámos kávézóval (pl. Soul Specialty Coffee) találkoztunk. Az itthoniak óva intettek a híres egg coffee-tól (tojáskávé, amibe tejszínnel elkevert tojássárgáját tesznek), így még Hanoiban nem is mertem ezt megkóstolni, helyette próbálkoztam a klasszikus lattékkal - hát ez nagy hiba volt. A helyi tej sokkal több mellékhatást okozott, mint a később kipróbált fantasztikus egg coffee és a salted coffee - azóta is bánom, hogy miért nem ittam ezt az első perctől. Hazatérés óta pedig lesem a hazai vietnámi éttermeket, hátha valahol felszolgálják ezt a helyi csodát, de eddig még nem jártam sikerrel.

A kávékitérő után visszatérnék az első napunkra, ahol nagy elánnal elindultunk a helyi Ubert használva (Grab) a Ho Chi Minh Mauzóleumhoz, ahol persze kiderült, hogy babakocsival nem juthatunk be, így végül megkímélve magunkat a legalább egy órán át tartó oda-vissza hurcolkodástól, eljutottunk a mauzóleum melletti botanikus kertbe (Hồ tròn Bách Thảo), majd pedig a Tran Quoc Pagodához. Közben kerestünk bababoltot, hogy gyümölcspürét és pelust vegyünk a gyermeknek -  erre a kisbabás utazókat előre felkészíteném, hogy ne nagyon számítsanak olyan drogériákra, ahol ehhez hasonló termékeket kapni. A vietnami babák nem igazán fogyaszthatnak üveges bébiételt vagy gyümölcspürét, az ilyesmit nagyon elvétve külön keresve nagyvárosokban lehet csak találni nagyon kis választékban. Pelenkát és popsitörlőt minden nagyobb boltban lehet venni. Gyümölcspüré helyett pedig volt, hogy cukrozott tubusos almalevet sikerült vásárolnunk. Mindenesetre az elveket ilyenkor érdemes félretenni, a kislányunk örömmel szürcsölte ezt is 😊. Délután már bátrabban kóstoltunk isteni báhn mi szendvicset, ami azóta is nagy kedvencünk és bárhol kapható Vietnamban minden utcasarkon, és mindig garantáltan jó minőségű. Estére pedig a híres Train Street meglátogatását terveztük, belsős kapcsolataink segítségével megszervezve kaptunk egy kis asztalt és vártuk a vonatokat, amikből 4 elhaladóval is találkozhattunk. Ekkor szembesültünk először a szokatlanul családias vietnámi vendégszeretettel, ugyanis az éttermünk konyhájában 4 kisgyermek nézett tv-t, a mosdóban a fogkeféik sorakoztak, tehát a család ott élte mindennapjait a Train Streeten.

Hanoi egy igazán hangulatos nyüzsgő város, de megvan az a sajátos bája, ami miatt nem metropolisz hatású. A legolcsóbb város volt Vietnámban, ahol jártunk, rengeteg vásárlási lehetőséggel. Ha erre jobban készülünk, hogy már az út elején be kell vásárolnunk, olcsóbban megúsztuk volna a szuvenírek és ruhák beszerzését, de nem lehetett tudni mennyit bír a bőröndünk még, mivel több belföldi repülőút is várt ránk. 

Ninh Binh túra

A második napon egy kisbuszos szervezett úton vettünk részt: Ninh Binh-t és Hoa Lu-t tekintettük meg. A kirándulás három részből állt, az első állomás Ninh Binh és a Mua Cave volt, melyek tetején a kilátópontokról a környék messze legszebb panorámája nyílik, melyhez azonban közel ötszáz lépcsőfokot kellett megmászni, illetve még ennél is többet, ugyanis a lépcsősor félúton kétfelé ágazik. A férjem az eső ellenére lányunkkal a hátán és táskával a mellkasán gond nélkül végigszelte ezeket a lépcsőket, messze az egyik legjobb élményünket megszerezve Vietnámban. A kirándulás második pontja az egykori vietnami főváros, Hoa Lu templomai és maradványainak megtekintése volt - nagyon hangulatos szent helyre érkeztünk, amit könnyedén bejárhattunk. A harmadik állomás egy Tam Coc nevű településről induló csónaktúra volt, amire előre készülve még saját baby mentőmellényt is hoztunk magunkkal. A kislányunk azonban úgy gondolta, hogy teljes mértékben szabotálja ezt a kirándulást, valószínűleg már túlságosan kifáradt az előző programokban, így lehetetlenség volt a csónakba beszállni vele. Nem szerettem volna, ha mindketten lemaradunk erről az élményről, így a férjem egyedül vállalkozott a csónakázásra. A gyakran lábbal evező hajósok 2-4 fős csónakokkal viszik körbe az utazókat a barlangok, a sziklaszirtek és rizsföldek között, a borravaló szinte kötelező ezen a túrán. Ezalatt mi kettesben mászkáltunk a Van Lam csónakkikötőben, nem számítva arra, hogy a kisbusz ez idő alatt nem tartózkodik a helyszínen, így minden holmink nélkül, életem legbizarrabb helyén szoptatva - na ezek okozták az igazi vietnámi élményeket! :D

• 
• 
• 

Ha Long Bay

A következő két napot a Ha Long öbölben töltöttük egy lenyűgöző egyéjszakás hajótúrán. Kicsit hűvös volt az öbölben, ahol a hajó személyzete integetve várta a csoportunkat. Felszállás után egy kiváló svédasztalos ebéddel kínáltak, de külön kérésünkre bennünket előbb beengedtek a kabinunkba a kisbabánk miatt. A kabinban egy kb. 4m széles franciaágy helyezkedett el, finoman szólva is king size bed, mellette a kiságy, hatalmas fürdőszoba káddal és egy csodálatos erkély, ami felülmúlhatatlan kilátással bírt. A hajón egyébként különböző programok vártak: kenuzás, főzőkurzus, pezsgőfürdő, edzőterem, játszószoba. Elképesztően pihentető másfél napot okozott nekünk ez a kirándulás. A személyzet elképesztően készséges és szokatlanul közvetlen volt a babánkkal, gyakran karba vették és szórakoztatták őt a vacsora során, hogy mi nyugodtan elfogyaszthassuk a menüt. Ez a hozzáállás a nyugati kultúra számára nagyon idegen, de Vietnámban teljes nyugalommal élveztük ezt a vendégszeretetet.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A Ha Long Bayben töltött pihenést követően repülőre szálltunk, és elindultunk Közép-Vietnám tengerparti metropoliszába Da Nangba.

Folytatás következik....

 

 

 

 

Amikor kislányunk 5 hónapos volt úgy döntöttünk, hogy belevágunk életünk eddigi legnagyobb kalandjába. Kissé vakmerőnek tűnhet ugyan, de jól átgondoltan repülőjegyet vásároltunk Vietnámba 5 hónappal későbbre. Az utazást tehát majdnem félévnyi előkészület előzte meg, a szervezést pedig az Ázsia Neked csapatára bíztuk. Bár kellően jártasok vagyunk utazásszervezésben egy 10 hónapos kisbabával első utazáshoz Dél-Kelet Ázsiába úgy éreztük felelősebb egy olyan szervezést választani, akik segítségével már jól kipróbált útvonalon és szállásokban gondolkozhatunk, és helyi idegenvezetők szolgáltatásait is igénybe vehetjük.

A következő néhány blogbejegyzésemben ennek az utazásnak az előkészületeiről és élményeiről fogok beszámolni.

Az Ázsia Neked szervezési folyamatát könnyen megtalálja bárki az elérhetőségeiken, így inkább a személyes előkészületeket részletezném. Az utazás időzítésében közrejátszott a gondolat, hogy ekkora babával még (elvileg 2 éves korig) lehetőségünk van a repülőúton babaöblöt (baby basket) használni, az utazás egy ilyen pici babával csak regisztrációs díjhoz kötött (kb 50 000 Ft). Ismerve a kislányunkat és előfeltételezve a fél évvel későbbi személyiségét, még elég kicsinek, de már éppen elég nagynak tartottuk ahhoz, hogy egy ilyen nagy utazáson részt vehessünk.

Szerencsénkre jól jósoltunk, a babánk ekkor már túl volt a kúszáson, és magabiztosan ült és mászott, de még nem járt, pontosabban életében először Ho Chi Minh City repterén állt fel. 😊 Ez az időszak ideális volt a hosszabb utazásra, mert még szívesen tartózkodott háton, hordozóban, de már a sport babakocsiban is kényelmesen ült és hátradöntve aludt, etetőszékben szívesen és hosszan üldögélt, és bár már nagyon sok szilárd ételt kipróbált, a napi többszöri anyatejes táplálás még az élete szerves része volt.

• 
• 
• 

Pakolás, cuccok beszerzése

A többszöri belföldi repülés miatt igyekeztünk nem teletömni a bőröndöket, ezért pontos lista alapján csomagoltam és szereztem be a szükséges eszközöket. Már egy korábbi rövid németországi repülőutunk alkalmával beszereztünk egy a meglévő 3 az 1ben-nél kisebbre csukható Hauck sportbabakocsit, ami,  bár nem fér el a cabinban, mégis az egyik legjobb vételünk volt. A legtöbb reptéren a beszállásig magunkkal vihettük, és bár feladandó poggyászként kezelték, mindig tökéletes állapotban kaptuk vissza. Fontos volt a választásban, hogy majdnem teljesen hátra dönthető legyen és viszonylag nagy árnyékoló ernyővel rendelkezzen, legyen egy kis csomagtere és karfája.

Ha hordozóról van szó, már kb. 5 hónapos kora óta a Manduca XT. hordozót használjuk. Először elöl, majd háton, de néha oldalt is hordoztam-Vietnámban főleg városnézés és túrázás során az apukája hátán került igazán kihasználásra. Ezt a típust egy hordozós tornán próbáltam ki először, és azonnal megtetszett a stabil tartása, az, hogy rengeteg állítható pántja van, kényelmes, könnyen használható és mosható - bár az ára újonnan elég borsos, én használtan jutottam hozzá egy kiváló darabhoz, ami azóta is rendszeres segítségünk.

• 
• 
• 

A babakocsival és a hordozóval gyakorlatilag minden terepen tudtunk mozogni Vietnámban, de érdemes volt előre tájékozódni, hogy milyen körülményekkel fogunk találkozni a következő napon. Pl. Hanoi zsúfolt belvárosában hétköznap babakocsival is közlekedtünk - persze kellett hozzá egy adag elszántság és bátorság, de a legzsúfoltabb szombati napon jobbnak láttuk csak hordozóval róni az utcákat. A Ninh Binhben töltött egész napos túrán viszont csak a hordozót használtuk, ami nélkül nem tudtuk volna teljesíteni!

Néhány egyéb, jelentősebb terméket beszereztem még, melyek közül nagyjából mindet használtuk is: Esővédő babakocsira, baba mentőmellény egy tervezett csónaktúrához, csúszásgátló a kádba (kiskád hiányában), hordozható etetőszék (textil, szivacs ülőkével, bármilyen támlás székre csatolható, - Peg Perego márkájú), szúnyogháló kiságyra. Az alapvetőbb babakellékeket most itt nem részletezném (előke, kiskanál, kulacs, hálózsák stb.)

Pakolás terén egyébként arra készültünk, hogy lesz lehetőségünk mosni a szállodákban, és ez maradéktalanul így is volt. Hanoiban maga a hotel biztosított mosodai szolgáltatást  - szerencsére kg-ban mérve - így ott ezt többször is kihasználtuk nagyon baráti áron (kb 5 USD/2-3kg). A többi helyen olyan hotelekben szálltunk meg, ahol ruhadarabonként számolták a mosást, így ott lényegesen többet költöttünk volna erre a szolgáltatásra, ezért ezekben az esetekben a szálloda melletti laundry serviceket vettük igénybe. Klasszikus önkiszolgáló mosodákkal nem találkoztunk Vietnámban, inkább „a bácsi kis üzletben átveszi a csomagot, bólogat, hogy holnap reggelre kész”, verzióval találkoztunk. Minden esetben patyolattiszta és illatos ruhákat kaptunk vissza vákuumcsomagolva.

Egészségügyi előkészületek

A másik jelentős előkészület a gyógyszerek és gyógyhatású készítmények beszerzése volt, melyben egyik orvos, mellesleg utazóblogger barátunk cikke volt legnagyobb segítségünkre: https://shorttrips.blog.hu/2019/07/02/egeszsegugyi_gyorstalpalo_utazoknak_2_resz_a_nagy_gyogyszerlista

Ebben a listában megtaláltam minden olyan gyógyszert, amire Vietnámban szükségünk lehetett , és a gyógyszertárban ezeknek bababarát verzióját is kértem. Így vásároltam meg az ORS italt, melyre a legnagyobb szükségünk volt az utazás egyik pontján (erről majd később részletesen). Külön oltást nem vettünk fel az utazás előtt, bíztunk az immunrendszerünkben és abban, hogy elsősorban nagyvárosokban fogunk tartózkodni. A 10 hónapos babánk pedig az amúgy is felvett oltásokon kívül egyéb extrát nem kaphatott még az út előtt. Természetesen kerültük a csapvizet, még fogmosáskor sem használtuk, és igyekeztem mindent sprayvel vagy törlőkendővel fertőtleníteni, amennyire tudtam. Természetesen egy mászó örökmozgó kisbabánál lehetetlen minden tapintást és ízpróbát kivédeni. Az utazás előtt egyébként jómagam egy Aloe Vera italkúrát tartottam, ami korábban mindig távol tartott a betegségektől és erősítette az immunrendszerem, ha úgy éreztem le van gyengülve. A kislányomnak pedig Immunotrofina szirupot adtam egy hónapig az utazás előtt a szokásos D-vitamincsepp mellett.

Babaetetés

Kislányom ekkor már napi 3-4 alkalommal evett szilárd ételt, több, mint 50 étel kóstolásán túl volt, néha pedig kész bébiételt is fogyasztott. Az útra kb. 10 üveg bébiétellel (fele zöldséges, fele gyümölcsös), legalább 20 db gyümölcspürével és babasnackekkel készültem. A gyümölcspüré elengedhetetlen eszköze az utazásoknak, könnyen kibontható,  azonnal csillapítja az éhséget és a kislányom mindig minden körülmények között szívesen fogyasztja el kb 3 másodperc alatt. Talán ezt volt a legnehezebb beszerezni Vietnámban, mivel csak nagyon elvétve, speciális bababoltokban árulták, ott is elsősorban a Hipp márkájút elég borsos áron (1000-1200 ft/db). Ha olcsóbb, hasonló terméket választottunk a végén, egy cukros gyümölcslével szembesültünk. Ebben a korban hozzáadott cukrot még nem igazán szerettem volna adni neki, de sajnos egy-két esetben erre kényszerültünk. A vietnámi babák elsősorban valamilyen fajta rizskását/rizsnyákot (pooridge) fogyasztanak, illetve tej alapú tápszereket -  nem igazán jellemzőek rájuk a kanalas bébiételek, pürék stb.

Ezek voltak a legfontosabb előkészületek, a következő blogbejegyzésben pedig az átszállásos repülés és a belföldi utazásokat illetve szállásokat fogom részletezni, majd pedig néhány részben magát a felejthetetlen Vietnámot.

2022-es kutyás olasz látogatásunk annyira jól sikerült, hogy kevesebb, mint egy évre rá el is kezdtem tervezni a visszatérést erre a csodás környékre. Mivel a várandósság 28. hetétől nem ajánlják a hosszabb autózást és repülést, az el nem múló mehetnékemet a távolabbi jövő tervezgetésével kellett csillapítanom. Két hónappal a kislányunk születése előtt le is foglaltam a nyaralást szeptemberre, gondolván, hogy akkor már több, mint 4 hónapos lesz. Kicsit vakmerőnek hangzik úgy nyaralást tervezni, hogy az egyik résztvevő még meg sem született, de én nem foglalkoztam a babonákkal, tudtam hogy épségben egészségben meg fog érkezni a mi kis útitársunk.

Természetesen minden foglalás teljes mértékben lemondható volt, és a babával töltött kezdeti időszak után módosítottunk is az elképzeléseinken. Eredetileg ide is kutyusokkal együtt indultunk volna, azonban néhány, kicsit logisztikailag és fizikailag megterhelőbb rövid, babás-kutyás kiruccanás után azt gondoltuk, nem nehezítjük meg a saját dolgunkat, és inkább akkor indulunk neki egy nagyobb kutyás-babás külföldi útnak, ha már a kislányunk is érzékel valamit abból, hogy velünk vannak a kutyusok, mi pedig nem szakadunk szét a tripla terheléstől. Hogy még inkább megkönnyítsük a saját életünket egy négy hónapossal, az út első felére a nagymamát is magunkkal vittük, természetesen az ő legnagyobb örömére. A kutyusok pedig addig a másik nagyszülőknél randalíroztak a többi kutyával.

Szállás

Végül tehát egy kellemes szeptemberi hétfő reggelen útnak indultunk babástul, nagymamástul. Az előző Friuli-Venezia-Giulia tartományban töltött idő alatt Grado városa volt, ami leginkább megfogott, úgy éreztem itt minden megtalálható, amire nekünk szükségünk van: Kellemes tengerpart, kertvárosi övezet, romantikus óváros tele gasztronómiai élményekkel. Grado szerencsére most is azt adta nekünk, amire vágytunk. Szállásunk egy kiváló airbnb lakás volt, az óvárostól kb 5 perc autó távolságra egy nagyon elegáns, felszerelt medencés lakóparkban. Még sosem találkoztam ennyire jól felszerelt airbnb-vel, ahol a mosóportól elkezdve a baba etetőszéken (ezt ekkor még nem vettük igénybe) át minden megtalálható volt egy tökéletes pihentető héthez. Még külön strand táska és strand lepedők is előkészítve vártak bennünket, hogy magunkhoz vegyük a medencéhez menet.

Időzítés

Szeptember első hete a lehető legideálisabb volt a babás olasz nyaralásra, ugyanis a turisták nagy része ekkorra már hazamegy és nagy meglepetésünkre, (és a kiírás ellenére) így a strandon lévő napozóágyak használatáért sem kértek pénzt. Kényelmesen reggeliztünk, főztünk, medencéztünk aztán délután lementünk a tengerpartra. Kislányunk jó természetének köszönhetően még néhány kisebb környékbeli városka meglátogatására is lehetőségünk volt. Grado városa természetesen estére mindig megtelt azért a még utószezonozó turistákkal, de még így is mindig találtunk helyet kellemes éttermekben, kávézókban. Az esti órákban persze főleg a szálláson voltunk, de a nagymamától kaptunk egy kis kimenőt is kettesben. A városban egyébként azt tapasztaltuk, hogy rengetegen babakocsival járják a várost késő este is az alvó babával, tehát a rutinosabb szülők nem voltak ennyire szabálykövetőek, mint mi.

Logisztika, pakolás

Útnak indulásunk előtt már tudtuk, hogy hiába van egy nagyobb városi terepjárónk, valószínű szükségünk lesz nagyobb csomagtérre, amit egy tetőcsomagtartó bérlése tett lehetővé. Így magunkkal tudtuk vinni az utazóágyat, babakocsit két üléssel, mózeskosárral (ami általában a legnagyobb helyet foglal), strand kellékeket, felfújható kiskádat és mindent ami egy első babás nyaraláshoz kell. Később persze, ha már nem ennyire pici gyerkőccel utazik az ember, nincs szükség ekkora csomagtérre talán, de a mózeskosár használata nekünk ekkor még elengedhetetlen volt egy szabadban jókat, főleg hason aludni szerető baba kényelméhez. A tetőcsomagtartó minden esetben remekül működött, amire viszont oda kell figyelni ezzel kapcsolatban, hogy az egy dolog, hogy mélygarázsokban nem lehetséges a vele való parkolás, de Olaszországban több népszerű városban a szabadtéri parkolókban is magasságkorlátozás van (általában 1,9 m), ugyanis ezzel akadályozzák meg azt, hogy lakókocsikkal kempingek helyett itt parkoljanak és aludjanak a nyaralók. Így a tetőcsomagtartó miatt jó párszor fordult elő, hogy sokáig kellet keringenünk, mire egy szabad utcai parkolóhelyet találtunk, vagy olyan parkolót, ahol nem volt ez a korlát.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Összeségében az egyik legkiválóbb úticélt választottuk első nagyobb babás nyaralásunkhoz, a 6 órás autóút egyáltalán nem volt megterhelő, 1-2 megállóval teljesen jól teljesíthető volt, a szeptemberi időpont pedig nagyon élhetővé tette a nyaralást.

Szállás 10/10: Ilyen jó szállást nagyon ritkán találni, természetesen nem is volt túl olcsó, viszont az utószezon miatt még így is volt kedvezményünk. Érdemes Grado esetében inkább a Pineta (városrész) környéki szállásokat választani, ár-érték arányban sokkal jobbak a lehetőségek, és biciklivel is 10perc távolságra van az óvároskától.

Étkezés/ellátás 10/10: Önellátó volt a szállásunk, de a konyha olyan szinten volt felszerelt, hogy semmiben nem szenvedtünk hiányt, közvetlenül a sarkon pedig egy hatalmas szupermarket várt az Olaszországhoz megszokott gazdagsággal. A város éttermei természetesen nem nevezhetők olcsónak, viszont minden esetben nagyon friss és ízletes tengeri finomságot kóstoltunk, így megérte az árát.

Babával 10/10: Nem tudnék semmilyen olyan negatívumot felsorolni, ami miatt ne lenne tökéletes választás egy igazi tengerparti nyaraláshoz babával, mindenhol kedvesen fogadtak babakocsival is, segítettek az éttermekben elhelyezkedni. Ekkor még a pelenkázás simán megoldható volt a mózeskosárban, úgyhogy a pelenkázó lehetőségekről nem annyira tudok nyilatkozni, de mivel meleg volt, a babát nagyon fel-le öltöztetgetni sem kellett.

Meleg szívvel ajánlom minden újdonsült szülőnek, aki alig várja, hogy a várandóság és a kezdeti, kicsit megterhelőbb otthoni bezártság után útnak induljon kisbabájával.

 

2022 nyarán az volt a tervünk, hogy egy olyan vízparti úticélt válasszunk, ahova autóval viszonylag könnyen el lehet jutni és a kutyáinkat is magunkkal tudjuk vinni. Egy ismerősünk javaslatára találtunk rá ekkor Olaszország Trieszt és Velence közötti Friuli-Venezia-Giulia nevű tartományára. Itália régóta az egyik kedvenc országunk, számos tartományát bejártuk már, mint Puglia, Toszkána, Lombardia, Umbria, Campania. Azért is imádjuk ezt az országot, mert az étel/ital mindig kifogástalan, főleg a helyi élelmiszerboltok és piacok kínálata fenomenális, arról nem beszélve, hogy a hazai szuperinflációnak köszönhetően Olaszországban egy hazai nyaralás árából könnyedén megvagy, ha még nem jössz ki olcsóbban.

Ez a kevésbé ismert régió is bővelkedett látnivalókban és ami a legfontosabb volt rendkívül kutyabarát helynek ígérkezett, az utazás pedig be is váltotta a hozzá fűzött reményeket.

• 
• 
• 
• 
• 

Szállás

Szintén ismerős javaslatára a tengertől kb autóval 30-40 percre található agriturismoban foglaltunk szállást, ami az olasz szállások egyik jellemző típusa, általában rendezvényekre is alkalmas, nagy kerttel esetleg gazdasággal néhány szobával rendelkező panzió, ahol helyenként étterem vagy borászat is működik, de kis termelői reggelit biztosan kínál. Flambruzzoban található agriturismo nagyon kellemes szállás volt, remek reggelivel és nagy kerttel, amit a kutyák különösen élveztek, egy kis patak partján helyezkedett el, ami miatt rendkívül sok szúnyog volt, de erre előre felkészültünk és már a reggelihez is befújtuk magunkat, kutyák pedig szúnyog és kullancs űző nyakörvet viseltek. Emeleti szobában laktunk, erre az utazásra alkalmas volt, de kutyákkal mindenképpen az apartmanos megoldást preferálom főleg azért, hogy ne közvetlen a hálószobánkban alhassanak. Persze erről is megoszlik a gazdik véleménye, mi annak ellenére, hogy végtelenül szeretjük a kutyáinkat, szeretjük azért megtartani a tisztes távolságot, különösen éjszaka.

A szállás jó helyen helyezkedett el, mert innen könnyen megközelíthető volt a tengerpart is és a környező városkák, látnivalók.

Tengerpartozás kutyákkal

Olaszországban már teljesen elterjedtek a kutyás strandok, sőt nagyon felszereltek is. Magyarországon kevés ilyen stranddal találkoztam, a Délegyházi-tó például ilyen, kissé poszt-szocialista hangulatú, kissé ütött kopott, poros, viszont boldogan lehet fürdőzni a kutyáinkkal, erre a strandra el is látogattunk a két négylábúval még az olasz utazás előtt felkészülés és vízzel való ismerkedés miatt. Hozzá kell tenni, hogy ez volt az első közös nyarunk a két kutyával, a kisebb ekkor volt két és fél éves és egy éve volt nálunk, a nagyobb pedig ekkor töltötte be az első születésnapját és 8 hónapja volt nálunk.

Visszatérve Olaszországra különösen ebben a régióban nagyon elterjedtek a kutyabarát strandok, melyek közül kettőt is kipróbáltunk egyet Lignanoban és a Lido di Fidot Gradoban. A hasonló strandok legtöbbjén lehetséges dog boxokat foglalni, ahol egy kis alacsony kerítéssel elkerített saját részen lehetsz a kutyáddal/kutyáiddal két napozóágy és egy napernyő mellett. Olaszországban különösen ismert a nemrég hallott kifejezéssel élve „napozóágy-maffia”, ami miatt már szinte esélyed sincs úgy kimenni a tengerpartra, hogy ne legyél köteles fizetni két db napozóágyért és egy napernyőért több tíz eurót/nap akkor is, ha csak 2-3 órát töltesz a strandon. Ez a módszer a kutyásokra méginkább érvényes, mert itt még nem is olyan bőséges a választási lehetőség abban, hogy hova menj strandolni kedvenceddel. A páros napozóágy kombináció 20 EUR-tól terjed, a box viszont 46 EUR/nap. Egyik legbosszantóbb tapasztalat az volt, hogy sokan ezeket a boxokat előre lefoglalják egész hétre, de le se mennek a strandra minden nap, így teljesen feleslegesen állnak üresen, úgy hogy az ember ne tudja használni őket. A lignanoi tengerparton így csak egy kósza napozóágyat és napernyőt kaptunk ketten és két kutya, és amikor megpróbáltuk felállítani a kis kutyás félsátrat azonnal megérkezett a „strand yard”, hogy ezt nem használhatjuk hiába volt 35 fokos tűző napsütés, ami nem csak nekünk, hanem főleg szegény kutyáknak volt megterhelő. A gradoi kutyás strandon már felkészültebbek voltunk és előre lefoglaltuk online a konkrét helyet, elég jól működő kis honlapjaik vannak ezeknek a strandoknak, ahol előre ki tudod választani, hol szeretnél napozni aznap.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Programok

Friuli Venezia Giulia tartományban egyébként a strandolás mellett számos szuper kirándulást tettünk, megnéztük Grado városát, ami az egyik legkellemesebb kis tengerparti város a környéken, kóstoltunk San Daniele sonkát San Daniele del Friuliban, megnéztük a Miramare kastélyt, és várost néztünk Caorleban, Portogruaroban és Cividale del Friuliban. Az egyik legkellemesebb éttermet pont Flambruzzoban találtuk, ami a folyó partján egy önkiszolgáló grillterasz hely volt, itt nagyon jó áron rendkívül változatos frissen sült kajákat kóstoltunk, borozgattunk és társasoztunk a patakparton, ahol a kutyák is jól érezték magukat. Azóta olvastuk, hogy a konyhát már más vezeti és nem annyira jók már az értékelések, kíváncsian várom, ha valaki járt azóta erre, mi volt a véleménye.

Útlevél

Külföldi kutyás utazás esetén mindenképp rendelkezni kell kutya útlevéllel, amit az állatorvosnál lehet kérni, az előírás az, hogy veszettség elleni oltás legalább 6 hetes legyen*. Ha kiváltod/megvásárolod a kutya útlevelet innentől kezdve ezt használhatod oltási könyvként. Ezt beszereztük az út előtt de persze sikerült otthon hagynunk, úgyhogy fordulhattunk vissza az autópályán egy jó két órás kerülővel… természetesen aztán senki sem kérte ezt az útlevelet, de azért biztos ami biztos jó ha nálad van.

Összességében kutyás nyaralásra nagyon alkalmas ez a környék, mindenkinek ajánlom, aki unja a horvát tengerpartot és valami változatosságra vágyik Olaszország hozzánk legközelebb eső régiója is kínál egy kellemes nyaralásra való élményt.

Szállás 9/10: A szúnyoginvázió azért kissé megkeserítette az élményt, illetve az egyik este egy hatalmas lakodalmat is kifogtunk, amiről senki nem tájékoztatott, hogy közvetlen az ablakunk alatt fog zajlani, érdekes, de legalább másnap jutott egy pici a reggelinél a lepattanóból.

Ellátás/Étkezés 10/10: A reggeli remek volt a szálláson, az olasz konyha pedig páratlan, bár mi leginkább ilyenkor az apartmanokat preferáljuk, ahol a helyi alapanyagokból magad is főzhetsz kiváló és rendkívül pénztárcabarát autentikus olasz vacsorát.

Kutyával 10/10: Ha a gazdi eléggé fekészült, akkor abszolút zökkenőmentesen el lehet tölteni az időt kutyussal a környéken úgy, hogy a kutyák miatt nem hogy semmilyen élményből nem maradsz ki, még jobban is fogjátok élvezni, hogy együtt lehet az egész család.

Babával: Ezt a következő blogbejegyzésemben fogom értékelni, ugyanis visszatérünk erre a környékre ezúttal babával.

Gyerekkorom óta az egyik kedvenc téli úticélom Zakopane, ami egyrészt közel van, másrész havas idő esetén igazi komoly hóval találkozhat az ember, amihez itthon ma már nagyon ritkán van szerencsénk télen. 2022 januárjában két kutyánkkal karöltve indultunk útnak a havas paradicsomba, ahol a berni pásztorunk igazán elemében érezhette magát.

Kb. 5 órás úttal megközelíthető Zakopane városkája, ami a szlovák-lengyel határ közelében helyezkedik el Krakkótól nem messze. Kiskorom óta látogatjuk ezt a várost, főleg a Tátra szeretete miatt, síelőknek pedig külön ajánlott ez a régió.

Kutyával télen utazni

Amire mindenképp érdemes ilyenkor felkészülni az a kosz az autóban. A havas latyakos utcákon és tájakon járva, ahol kutyáink előszeretettel hempergőznek a dagonyában, számíthatunk komoly sárra az autóban is. Érdemes a hátsó csomagtartóban és máshol is gumis lábtörlőt beszerezni, valamint elegendő törülközőt és egyéb törlőeszközt kutyáink számára.

• 
• 
• 
• 

Szállás

Egy emeletes apartmanban foglaltunk szállást, a berni pásztorunk ekkor még csak 8 hónapos volt, életében először lépcsőzött. Először rettegett tőle, de aztán nagyon belejött a fel-le rohangálásba 😊.

Az apartmanban külön nappali/étkező, háló és fürdőszoba volt így kényelmesen elfértünk a kutyákkal. A szálláson előre meg kellett adni, hogy hány órakor kéred a reggelit. Egy ételszállító cég pontban a megadott időpontban csengetett, és a még meleg, bőséges villásreggelit egyenesen az ajtódhoz szervírozta. Nagyon elégedettek voltunk ezzel a szolgáltatással, kivéve a rengeteg műanyagot, amiben csomagolva érkezett az étel.

Programok

Előre felkészültem, hogy hogyan lehetséges kutyákkal feljutni a Magas-Tátrába és használni a Zakopane piacterén található Gubalowkát, ami meglepő módon kutyabarát, egyetlen feltétel a szájkosár használata. Természetesen a berni pásztorunk régóta sztár mindenhol ahova visszük magunkkal, learatva így a babérokat szegény kiskutyánk elől, aki még a berni érkezése előtt szintén elég népszerűnek számított az utak során, ma már viszont észre se veszik szegénykét a nagy mellett. ☹ Így volt ez a gubalowkán is, rengeteg gyerek meg akarta simogatni Barackot. Kicsit úgy vagyok a kutya simogatással, mint a gyermekem simogatásával, hogy nem egészen rajongok érte, amikor idegenek meg akarják fogdosni a családtagjainkat, nem is tudom, hogy ez miért ennyire fontos sok felnőttnek is, nekem 15 éves korom óta biztosan nem áll szándékomban az utcán idegenek gyermekét vagy állatait simogatni.

A felvonóval felérve fantasztikus havas tájban találtuk magunkat, ahol a két kutya remekül hancúrozott a hóban, amit ők még sosem láttak itthon, megjegyzem azóta sem. Rögtön a felvonó lábánál van egy nagyon jó kis autentikus hütte, ahol kellemesen felmelegedtünk, a kutyák meg lecsöpögtek.

Több kirándulóhelyet is kerestünk a környéken, hogy minél többet a szabadban élvezhessük a telet. Sajnos a Magas-Tátra hivatalos nemzeti parkjai nem kutyabarátok, így oda nem vihettük be a négylábúakat, de pont a park mellett találtunk egy nagy kirándulásra alkalmas ösvényt, ahol kimozoghattuk magunkat. Érdemes a konkrét útvonalakat megnézni, mert ahogy írom elég kevés helyre lehet kutyával menni.  Itt be is szúrok egy ilyen útvonalat: Strążyska 39a, 34-500 Zakopane, Lengyelország

Az egyik kedvenc helyszínem Zakopaneban a Gubalowka előtti piac és sétálóutca, ami telis-tele van szuper lengyel „csárdákkal”, és a piacon friss sült kecskesajtot lehet kóstolni lekvárral, ami isteni finom. A környék tapasztalataink alapján elég zsúfolt esténként, így csak olyan kutyával érdemes menni, aki jól viseli a sok embert maga körül. Nem beszélve a hatalmas latyakról, ami ekkor hirtelen nagy mennyiségben hullott, így a kiskutyánkat a végén ölben kellett cipelnünk el, mert nem látszott ki a latyakból. Nagyon jó élmény volt ezzel szemben, hogy hiába keresgettem előre az interneten kutyabarát éttermeket, személyes megkérdezéskor egytől-egyig minden étteremben szívesen láttak bennünket a két kutyával. Ráadásul általában külön kis boxok voltak az éttermekben, ahol még egy kicsit elszeparálva is lehettünk a többi vendégtől, így nem zavartunk senkit. 

• 
• 
• 
• 
• 

Minden télszerető embernek és gazdinak ajánlom Zakopanét, de ha kutyussal érkeztek pontosan nézzetek utána a kirándulóhelyeknek és az útvonalaknak, hogy merre tudtok menni a kedvencetekkel is kirándulni.

Szállás 10/10: Szuper apartmanok, faházak, de gyakran főleg karácsony-újév környékén rendkívül overbookoltak, érdemes jó előre foglalni.

Ételek/Étkezés 10/10: A házhoz hozott meleg reggeli királyi ellátás volt, a kedvenc lengyel ételem a káposztával vagy hússal töltött pierogi, ami minden étteremben kapható, pénztárcabarát és isteni finom. Amit nem javaslok kipróbálni, az a forralt sör, ami csak a nagyon merészeknek ízletes.

Kutyával 8/10: A nemzeti parkokba sajnos nem lehet kutyákat vinni és a város is kissé zsúfolt, így az utóbbit jól felkészült és kevésbé félénk kutyusokkal rendelkező gazdiknak ajánlom. Viszont ha igazi téli kutyád van, mint a mi berni pásztorunk, akkor egyszer életében mindenképp vidd el egy igazán havas tájba, soha olyan jókat nem viháncolt Barack máshol, mint itt.  

 

Régi magyar szokás, hogy a belföldi utazásokat valahogy mindig kimeríti a Balaton meglátogatása és szerintem ezzel sokan mások is így vannak. Esetleg egy wellness hétvége még Zalakaroson, Hajdúszoboszlón stb. szerepel a repertoárban. Ha a covidnak volt bármi pozitív hozadéka, akkor az talán az, hogy megváltoztatta a belföldi utazásokról alkotott képem. Mikor 2021 januárjában világossá vált, hogy annak az évnek nyarán még nem sok esély van külföldi nyaralásra, azonnal két hazai borvidékre is foglaltam egy-egy hétvégét, hogy valahova azért eljussunk a nyáron. Így az elmúlt években egyre népszerűbbek lettek nálunk a belföldi változatos úticélok, kimerítve a mondást, hogy van élet a Balatonon túl is...

Második kiruccanásunkkor kislányunk pont 3 hónapos volt, hasonló távolságra utaztunk, mint Noszvaj, viszont picit hosszabbra, négy naposra terveztük az utat. Újdonságként választottuk a Tisza-tavat, mert itt még nem jártunk közösen.

Szállás

Tiszafüreden szálltunk meg a Tiszavirág panzióban, ami elég változatos szálláslehetőségeket kínál. A családoknak alkalmas nagyobb kemping hangulatú faházak mellett, kicsit fancybb luxus cabinokon át  a klasszikus panziót is választhatjuk. Kutyákat ezúttal otthon kellett hagynunk, mert az egész környék nem igazán kutyabarát - főleg a horgászok miatt - és maga a szálláshely sem. Ár-érték arányban mi a legolcsóbb lehetőséget választottuk, az egyszerű szobát a panzióban. Mikor megérkeztünk, mi is és a szállásadó is nagyon értékeltünk egy bejelentkezős applikációt (GuestAdvisor), ahova feltöltöttük a személyiket és kitöltöttük az adatokat előre, így a check-in az 2 percet vett igénybe a helyszínen, ami babával különösen praktikus volt. Az eredetileg lefoglalt szobánkat néhány ezer forintért picivel nagyobbra cseréltük, hogy kényelmesebben elférjünk. Itt biztosítottak utazóágyat, de mi mégis a szimpla ágy + babafészek megoldást választottuk, mert akkor még nem forgott a pici. Fontos szempont volt nekünk, hogy vagy legyen saját erkély vagy terasz, vagy egy olyan közös terasz, ahova kiülhetünk még este meginni valamit, amíg a babánk már alszik, így nekünk meg lehet egy kis me-time-unk. Ez különösen jó akkor, ha közös szobátok van és nincs egy külön helyiség, ahova ti elvonulhatnátok. 

Ebben az esetben a közös teraszt néztük ki, ami be is vált, de érdemes minden szúnyogriasztó eszközzel felszerelkezni (égő spirál, bedugós, fújós és szúnyogcsípésre való gél). Kislányunknak a Panarom Züm-Züm krémjeit szereztem be erre a célra, illetve a babakocsira húzható szúnyoghálót: ilyen egyébként utazóágyra is kapható, ha olyan helyre mentek.

Programok

A Tisza-tavi strandok közül az abádszalókit és a tiszafüredit próbáltuk ki. Mind a kettő kb 1200 ft-os belépővel használható, teljesen felszereltek, tiszták, pelenkázóval, zuhanyzóval, tiszta mosdókkal, értékmegőrzővel és büfékkel. A büfék ára idén egyébként is horribilis lett, de ezt ellensúlyozta a kényelem, tisztaság és a kellemes környezet. Mindkét strandról elmondható, hogy nem volt túl zsúfolt, kellemes füves parttal, jó hőmérsékletű és viszonylag tiszta vízzel rendelkezett.

A babánk már néhányszor fürdött medencében, ezért vettük a bátorságot és egy picit belemártogattuk a lábacskáját a tóba, de a hőmérséklete még elég hideg volt számára (kb. 28fok). Babaúszáshoz és strandoláshoz néhány kiegészítőt beszereztem, mint uv védős hosszú ujjú úszófelső és úszónaci, illetve egy hátul nyaktakarós fürdős baseball sapi, valamint úszóspelus, amely kategórián belül a nadrágpelenkát tartom kényelmesebbnek. Eszközként legkisebb kortól (kb. 6 hét) használható a nyakúszó, ami teljesen jópofa, a babának tetszik, ráadásul néhány ezerért beszerezhető és kb. 5-6 hónapos koráig használható. A social media tele van egy kb 3 hónaposnál idősebbek babák részére kifejlesztett hasalós úszógumival, aminek esetenként még kis napernyője is van.  Elég komoly árat kérnek érte, szerencsére nekem ezt használtan sikerült beszereznem, de ezen az úton még nem avattuk fel.

Alapvetően utána felváltva fürdőztünk a tóban, így egyikünk mindig a babával maradt, aki ekkor még főleg szundikált. Sajnos a magyar közösség nyilvános szoptatáshoz való hozzá állása még mindig eléggé maradi, ezt elsősorban egy szoptatós kendővel és valamilyen félsátorba behúzódással lehet megoldani, de így is kíváncsi szemek öveznek. Amíg nem kerültem ilyen élethelyzetbe nem is gondoltam bele, hogy a nyilvános szoptatás mennyire elkerülhetetlen, ha nem egész nap a négy fal között szeretnéd tölteni a baba legalább első 6 hónapját. Márpedig miért tennéd, így érdemes beszerezni egy utazós szoptatópárnát (én egy pillangópárnát kaptam egy barátnőmtől és ezt használom), elsősorban a kocsiban megoldható a legkönnyebben, de néhány helyen azért megoldható szabadon is. Az autó ultimate megoldás: hátsó ülésbe be, párnát elő, és én meg szoktam kérni a férjem, hogy a babakocsi napellenzőt helyezze fel az ablakra, így ott is takarva vagy és a nap se tűz rád (nyáron).

A klasszikus tisza-tavi programok közül sajnos ilyen pici babával még a tó körüli biciklizés és a csónakázás kizárva, így ezeket nem próbálhattuk ki. Mindenképpen visszajönnénk néhány év múlva, amikor már ezeket is kiélvezhetnénk.

De ettől még kellemesen eltölthető az idő, meglátogatható a kissé túlértékelt, de egyébként kellemes Tisza-tavi Ökocentrum, ahol az édesvízi akvárium meglepően érdekes és látványos, viszont néhány halászháló földre helyezése „halász-skanzen” elnevezést kap. Lehet nagyokat sétálni a tó körül, halsütödéket járni, enni- inni, kikapcsolódni és élvezni a természetet.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Szállás 10/10: Teljesen kellemes szállás, egész jó reggelivel és szuper halas büfével, szívesen visszatérnénk.

Ellátás/Étkezés: 10/7: A halas büfék a környéken szuperek, de eléggé túlárazott már minden.

Programok: 10/9: Kicsivel nagyobb gyerkőccel jobban élvezhető, de így is elég programot adott 4 napra a tó.

Babával 10/8: Elsősorban inkább picivel nagyobb gyerkőccel (1+ éves) élvezhető ki igazán, de a strandok pici babával is szuperek.

Kutyával 10/4: Bizonyára valahogy megoldható a kutyás szállás és valamilyen részének meglátogatása kutyával, de tapasztalatom alapján ezen a téren még mit fejlődnie a Tisza-tónak.

Összességében kevésbé látogatott, zsúfolt és ismert, mint a Balaton, mindenkinek ajánlom kitapasztalni egy néhány napos kiszabadulásra.

Mikor indulj útnak először babával? Rengetegen felteszik ezt a kérdést, ami a várandósságom alatt folyamatosan foglalkoztatott, különösen az utolsó hetekben amikor az óra mutatója már csak vánszorgott, nekem pedig rengeteg időm volt tervezgetni. Legtöbb védőnő és gyermekorvos a 3 hónapos kort javasolja megvárni, de bátrabbak már a gyermekágyi időszak letelte után vállalkoznak kisebb utakra. Mikor megkérdeztem a védőnőt, mikor utazhat autóban a baba, rögtön azt kérdezte, a kórházból hogyan jöttek haza? Végülis igaza van, azért az első komolyabb oltásokat mégis megvártuk és először a nagyszülőket látogattuk meg vidéken, majd egy kicsit távolabb merészkedtünk egy számunkra közel álló pár esküvőjére 6 hetes babánkkal.

Az első közös utazást kislányunk 2,5 hónapos korára időzítettük, elsősorban amiatt mert ekkor volt lehetőségünk közösen hétköznap szállást foglalni az egyébként mindig overbookolt Noszvaj Cabinba.

Noszvajba másodjára tértünk vissza, néhány éve eltöltöttünk itt egy őszi hétvégét kettesben a Panoráma hotelben. Akkor kellően körbejártuk a település kisebb látványosságait (De La Motte kastély, Barlanglakások stb.) és kiélveztük a környék erdeinek őszi színkavalkádját. Másodjára így már rendelkeztünk egy kis helyismerettel. 

Kutyákkal

A kis erdei faház ideális hely volt arra, hogy a kisbabánk mellett a kutyáinkat is magunkkal vigyük, mivel akadt szabad kalandtér számukra is és nem zavartunk velük másokat. Szerencsére itthon is egyre több a kutyabarát szállás, de van néhány, amiben hiába szerepel a kutyabarát megjelölés, mégsem tartom egészen alkalmasnak, különösen egy berni pásztornak. Ilyenek a padlószőnyeges szállodai szobák, vagy azok a belvárosi szállások, ahol nincs füves terület, ahova a kutyusokat szabadon engedhetnénk. Ezért mindig olyan helyet keresek, ahol legalább egy kővel, parkettával burkolt nappali/étkező megtalálható, ahol a négylábúak bent lehetnek és alhatnak, mi pedig tőlük elszeparálva külön szobában, ahova nekik nincs belépésük.

A Noszvaj Cabint abból a szempontból is ideálisnak találtuk, hogy közvetlen az erdő mellett helyezkedett el, így a kutyusok reggel és este a napközbeni kirándulások mellett is szaladgálhattak egy jót a természetben.

Szálláskeresés babával

A bevezető kérdés mellett a Hol aludjon a baba az utazáskor? dilemmája is foglalkoztatja a friss szülőket első nyaralások előtt. Természetesen célszerű az otthoni altatási körülményeket kialakítani az utazás során is. Kislányunk néhány hetes kora óta saját ágyában és szobájában alszik, mi pedig bébiőrrel figyeljük az álmát. Hallottam már sokféle módszerről és mindenkinek más és más felel meg, számunkra - és így számára is - ez a megszokott és a pihentető. Természetesen egy utazáskor azért ritkán fér bele anyagilag, hogy emiatt egy külön szobát foglalj a babádnak (mókás is lenne) nem is törekszünk erre, ha közösen utazunk természetesen egy szobában alszunk. A Noszvaj Cabin esetében mégis lehetőségünk volt az otthon megszokott módon álomba merülni, mert a ház emeletéhez egy normál hálószoba és egy apró kabinháló is tartozott.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az altatáshoz jobb esetben a szállás biztosít utazóágyat, kiságyat, ez minden szállásfoglaló portálon külön be is jelölhető, viszont pici baba esetében fontos, hogy ez az ágy magasítóval is rendelkezzen, amit nem sűrűn tudnak adni. Amíg az átfordulás meg nem történik számíthatsz arra, hogy a baba egyhelyben marad, tehát ahogy leteszed úgy fog aludni, így nincs szükség klasszikus keretes (rácsos) zárt ágyra. Mi az alvást többször az otthoni babafészekkel oldottuk meg, amit egy szimpla ágyra helyeztünk, esetleg mellette kipárnáztuk a biztonság kedvéért. A 4 hónapnál idősebb izgő-mozgó forgó babák esetében viszont már fontos a zárt ágy különösen, ha bébiőrrel egyedül hagynád a szobában elalvás után. Erre az esetre kapható egy ágymagasító betét is, ami utazóágyakra rögzíthető, viszont ilyet még nem sikerült beszereznem.

Ha autóval utaztok érdemes magatokkal vinni saját bevált utazóágyat, ha az kicsire összecsukható és nem foglal túl sok helyet. Természetesen repülős út esetén ez nem megoldható annyira, itt minden esetben olyan szállást célszerű választani, ahol adnak.

Én szoktam otthonról saját lepedőt, alátétet, textilpelenkát vinni, így ha már a babafészket kinőtte, mégis az otthon illata veszi majd körbe. A szokásos vezeték nélküli éjjeli fényt is el szoktam pakolni, illetve ha valaki szereti, akkor akár a párologtatót is lehet, hogy még inkább otthoni hangulatot teremtsen. A pelenkázás pedig könnyen megoldható az ágyon/földön egy alátét segítségével, de még olyan szállást is láttam, ahol pelenkázóasztal is rendelkezésre áll.

Kirándulás, programok

Kirándulások és napközbeni programok esetében a környék adta lehetőségek picit korlátozzák a kutyás-babás utazások lehetőségét. Csak olyan túraútvonallal találkoztunk, ahol kizárólag hordozóban vihető a pici, ami még rendben is lenne, de az út során lehetetlen lett volna szoptatni vagy pelenkázni. Nincsenek nagy igényeim, megteszi egy pad vagy valami füves tisztás is, ahova egy pokrócra le lehet heveredni egy fa tövében, de az útvonal sziklás-köves kialakítása miatt ez a környéken kevésbé megoldható. Ha babakocsival is könnyedén megközelíthető helyre mennénk sétálni, mint például egy tópart, oda kutyákat gyakran nem engednek be (lásd horgásztavak).

A mindkét szempontból ideális útvonalat megtaláljátok viszont a Szalajka-völgyben. A közeli parkolótól (Kisvasút kiinduló pont) a Fátyol-vízesésig, Gloriette-tisztásig vezető kirándulás egy könnyed 3-4 km-es útvonal végig aszfaltozott úton. Babakocsival is könnyen lesétálható, közben van több megállópont, vízesés, pisztrángos, tisztás, padokkal, kényelmes zugokkal, ahol akár szoptatni, pelenkázni is lehet. Emellett a kutyusok is  - főleg pórázzal - velünk tarthatnak.

A környéket általánosságban ajánlom, de érdemes előre körülnézni a túraútvonalak tekintetében.

Étkezés szempontjából vannak lehetőségek a környéken, főleg Csernus doki Csendülőjét szeretjük már régóta. Mivel annyira hangulatos szállásunk volt, igyekeztünk minél jobban kiélvezni, így a teraszon reggeliztünk és teljesen felszerelt grillt használtuk a vacsora készítésére. Az egyik délelőtt sokáig esett az eső, ami a babánkat mély délelőtti álomba ringatta. Kicsit hűvös is volt, ami különösen jólesett az előtte hosszan tartó meleg után, így élveztük az erdei feelinget meleg teát és kávét kortyolgatva órákig a teraszon - ez a hangulat talán, ami a leginkább megmaradt az itt töltött időből.

Szállás 10/10 A szállást abszolút ajánlom, jó érzés kiszabadulni a városi hétköznapokból egy igazán egyedi hangulatú és jól felszerelt erdei házikóba.

Programok 10/7 érdemes jó előre tájékozódni a túraútvonalakat illetően kutya/baba esetében, egyébként kellemes, főleg a síkfőkúti tó és környéke.

Ellátás/Étkezés 10/6: Sokat nem nyilatkoznék erről, mert nem volt olyan nagy választék, így ezt kevésbé használtuk ki.

Babával 10/8: A túraútvonalak kiépítetlensége és nehézsége miatt nem annyira babás-túrázós környék.

Kutyával 10/9: A horgásztavakat leszámítva teljesen kutyakompatibilis környék.

Összességében ki merem jelenteni, hogy ezen a környéken létezik nyugalom két kutyával és egy két hónapossal :) Kellemes minden évszakban, könnyed hétvégére. Első babás útnak tökéletes, de érdemes korán foglalni mert a hétvégék erősen overbookoltak.